Tegnap holdfogyatkozás volt, és nekem a hátam még mindig be van állva. A párom hosszúzott, így a fürdetés is fél kilencre csúszott. A gyerek már elég őrült volt. Tízkor jutottunk oda, hogy vacsorát készítsünk, és kb. fél tizenkettőkor dőltünk be az ágyba.
Én még mindig nem tudom be fogni a szám, pedig totál kimerült vagyok, erre a páromnak eszébe jut a holdfogyatkozás. "Menj ki, nézd meg, és mondd el milyen volt.", így én. Erre mindketten röhögünk. Csönd.
Már én sem jártatom a kelepelőm, próbálok elaludni. Erre a párom mocorog, és azt hiszem, előveszi a telefonját. Mondom, te mi a fenét csinálsz, aludjunk már. Felemeli a telefont, amelyen van egy alkalmazás, látni lehet vele a sematikus eget, a sematikus csillagjegyekkel. Kezd felfelé görbülni a szám. "Te a holdat nézed? Ez most komoly?" Ő röhög. Keresgéli, és egyszer csak megtalálja: "Látod, itt van, egy ablakunk sem néz arra." Elrakja a telefont, miközben vigyorog: "Most már aludhatunk".
