Amikor a picur egy hónapos volt, egy görcsoldó szer volt még, amit nem próbáltunk ki: gripe water. Ugyanis hiánycikk volt, több mint egy hónapig jártunk utána, sehol nem lehetett kapni, és senki nem tudta, mikor lesz újra.
Pár hete újra erősödtek a pukik, görcsök, és a sírós időszakok száma, olyannyira, hogy újra eszembe jutott az angolvíz, hogy azt még nem próbáltuk, és vajon kapható-e már. A párom csak nevetett rajtam: megint ki akarok próbálni valamit, minek, nincs értelme, fogadjam már el, hogy ez van.
Jött a másnap, és a szokásos hatalmas durrantások, sírás, fogtam magam, illetve magunk, késő délután elmentünk a patikába, és tényleg volt, megvettem, és győzedelmesen vittem haza. Este próbáltuk ki először, az esti szopi közben az előírt adagot beadtuk a picikének. A páromat elküldtem zuhanyozni, menjen nyugodtan, addig mesélek egy mesét a babánknak, úgysem alszik el. Jó pár hete azzal küzdünk, hogy a picur nehezen elalszik, majd fél óra múlva a görcsökre felkel, és felváltva ringatjuk még vagy másfél óráig, mert a hasa miatt nem tud visszaaludni. Elmondtam hát a mesét, de mivel az apja még nem készült el, beraktam a kedvenc altatószámait (swing :)). Három kedvenc száma van, amelyekre megnyugszik, ezeket hallgatjuk végig altatásnál is, és ha még mindig nem aludt el, újraindítjuk. Az első szám vége felé kicsúszott a szájából az ujjácskája, és édesdeden aludt... Nem hittem el. A párom arra jött ki, hogy már rakom a kiságyba a picit, lemaradt az altatásról.
Ez volt az első este két hét után, hogy a picur altatás közben tíz percen belül elaludt, és amikor fél óra múlva megébredt, nem szenvedett még másfél óráig, hanem az apja ringatása alatt 5 perc alatt visszaszenderedett. Nem hittük el, hogy ez igaz lehet.
Persze azóta ott motoszkál bennem, hogy mit itatok a kicsivel, hogy jobban legyen. Nem lenne-e jobb enélkül, de egy hét telt el azóta, és mindennap így ment az elalvás.
