A baráti körünkben sokan szültek mostanában, talán mert egy idősek vagyunk, talán mert valami volt a levegőben. :-) Az utóbbi hetekben azonban sorra kapom a híreket, hogy ennél is annál is válságban van a kapcsolat, hogy az x és az y szétköltöztek, válnak, a gyerek ennyi meg annyi hónapos, elmúlt egy éves stb.
Sokat olvastam a várandósságom alatt arról, hogy fel kell készülnie a párnak is a pici érkezésével arra, hogy gyökeresen megváltozik az élete. Próbáltam is a terhesség alatt ezt a párommal megbeszélni, igyekeztem ráijeszteni, hogy mennyire más lesz, miközben magamat is tréningeztem erre.
De minden igyekezet ellenére rá kellett döbbenem, hogy erre nem lehet felkészülni. Csak egy valami segíthet, ha a kapcsolat biztos. Ha vannak, voltak problémák már a pici születése előtt, akkor azok biztos, hogy hatványozottabban fognak előjönni. És ez akkor is igaz, ha valakihez nem olyan baba érkezik, mint a mienk, aki a harmadik héttől hasfájós lesz, és pár nap leforgása alatt abból állt a gyereknevelés, hogy a picur egész nap sír a hasfájóssága miatt és mi igyekeztünk megnyugtatni. Lehet mintababa is az újszülött, az első pár hét, három hónap akkor is nagyon kemény, és sok odafigyelést, energiát igényel, az élet teljesen megváltozik utána.
Az első két hétben mintababánk volt, ugyanis szegény aranyom besárgult, így nagyon aluszékony lett, tehát aludt evett, aludt evett. A kórházban még minden rendben volt, felnyöszögött, ha megéhezett, erre én megetettem, büfiztetés, pelenkázás, és utána édesdeden elaludt. Aztán hazajöttünk és a párom kitalálta, hogy nem szabad az első nyöszögésre ugrani, hanem ha már felsír a baba, akkor kell megetetni. Eleinte veszekedtünk emiatt, de mivel nincs túl sok tapasztalatom, arra gondoltam, lehet, hogy igaza van, próbáljuk meg, hátha ezzel kicsit ki lehet tolni az étkezéseket. Pár napra rá a babánk már négy óránként evett, több órát aludt, és mikor a doki néni eljött, hogy megnézzen minket, vagyis a picurkát, megijedve konstatálta, hogy besárgult, és három óránként keltsük fel enni, különben kórházba kell menni. Na, itt volt az első olyan pont, ahol azt éreztem, nekem volt igazam és nem szabadott volna annyiban hagyni, és igenis lehetek anyatigris, mert az én gyerekemről van szó.
Tehát már az első két hétben olyan gyereknevelési dolgokon sikerült összeszólalkoznunk, amelyeken korábban eszünkbe sem jutott volna veszekedni. Mindketten irtó fáradtak voltunk, egyikünknek sem volt korábban gyereke. Egyikünk családjában sem volt a közelben kisbaba, akit mondjuk hetente, vagy havonta láttunk volna cseperedni. Mindketten marha okosak voltunk a korábban elolvasott könyvekből és persze ösztönből, és mindketten ragaszkodtunk egy darabig az igazunkhoz. Például én, hogy nem hagyom a gyereket sírni, ő, hogy néha bizony hagyni kell. Aztán lassan ráéreztünk a dolgokra.
Egyszercsak nem hagytam apát, hogy éjjel és hajnalban felkeljen, én állítottam be az ébresztő órát, és kiosontam a szobából, mikor a picurkát meghallottam, magam után behúztam az ajtót. Az első átaludt éjszaka után mintha kicserélték volna. Értette, amit mondok, édesebb volt a babával, mint bármikor. Sok mindenre rá kellett jönnünk. Például arra is, hogy én már a terhességem idején hozzászoktam a pár óra alváshoz, mivel a végén már sehogysem tudtam rendesen aludni, és folyamatosan kijártam a vécére pisilni. Amikor 1-2 órát átaludtam, már pihentebbnek éreztem magam. Amikor a picur megszületett ugyanez volt a helyzet, így ha esetleg volt két órám aludni, utána sokkal jobban voltam. De apa nem, ő ehhez nem szokott hozzá, soha nem is tapasztalta ezt ilyen huzamos időn keresztül, persze, hogy megviselte. De ez csak egy a sok közül.
Ezért amikor meghallottam, hogy mi történt a párokkal, valamilyen szinten megértettem a helyzetet, ugyanakkor a baba szempontjából iszonyúan káros az ilyesmi. Kár, hogy sokan nem gondolkodnak előre, hogy önzésünkben nem látnak tovább az orruknál (tisztelet a kivételnek), azt hiszik, egy gyerek majd segíthet a kapcsolaton, a kapcsolati mélypontokon, esetleg erősítheti a szakadóban lévő köteléket. Nagyot tévednek. Igen, az új jövevény megváltoztatja az életüket, de a legritkább esetben fogja megerősíteni azt, ami már nem működik.
