Na, hát ez a másik kinyilatkoztatás, amitől egy idő után eldobtam az agyam.
Egész nap azon küzdök, hogy amennyire lehetséges, enyhítsem a hasfájását a picinek, hogy minél több tiszta pillanata legyen. Minden technikát alkalmazok, már masszíroztam, ringattam, mellre tettem, átpelusoztam, felhúztam a lábát, köröztem a lábával, sétáltunk stb., stb., folyamatosan mosolygok rá, becézgetem, simogatom, színes dolgokat mutogatok neki, éneklek, szavalok, mesélek, és dalolok, dalolok, dalolok, minden nap két új dalt tanulok.
Erre jön egy okos, és elmondja, hogy azért sír a pici, mert érzi, hogy én ideges vagyok....... (nem tudok elég három pontot rakni) Na, erre a beszólásra leszek én nagyon ideges, eldurran az agyam. Finoman próbálom elmagyarázni, hogy maximum amiatt vagyok ideges, mert a babám egész napja így néz ki. Tehát ez nem az oka az ő görcsölésének és sírásának, az én idegességem éppen ennek maximum az okozata. Ennek ellenére próbálok relaxációs technikákat alkalmazni, és még pozitívabban megnyilvánulni a picur felé.
Aztán szerencsére számos tanulmányt olvasok, ami igazolja azt, amiről én is papolok: az idegesség okozat, nem ok, és semmi köze a kettőnek egymáshoz.
"Amikor valaki azt állítja, hogy a baba nonstop sírásának az oka az anya túlfeszített idegállapotában (...) gyökerezik, belerúg egy földön fekvőbe." => by Sheila Kitzinger=> Egy 1960-as tanulmány szerint "A szorongó, depresszív, anyai szerepüket lelkileg feldolgozni képtelen nők gyermekei átlagosan ugyanannyit sírtak, mint az egészséges nem kedélybeteg anyákéi. (...) A vizsgálat konklúziója az lett, hogy <<nincs kapcsolat a csecsemőkori kólika, valamint a klinikailag és/vagy standardizált pszichológiai tesztek által igazolható anyai hangulat- és/vagy személyiségzavarok között. A sírással eltöltött órák számát nem befolyásolja az anya szorongása, tapasztalatlansága, ill. az általa teremtett kedvezőtlen érzelmi légkör>>."
