"Amikor három hónapos lett a baba, mintha elvágták volna. Egyik napról a másikra megszűnt a hasfájás." Ezt rengetegen mondták, mesélték nekünk. A szakkönyvek szerint 3-5 hónapos kor között várható a csoda. Mi próbáltuk a három hónapot mantrázni. Aztán az is eljött. Előtte két nappal kaptuk az aktuális oltássorozatot. Már akkor sejtettem, hogy két nap múlva nem fogják csak úgy elvágni ezt a szakaszt.
Elérkezett hát a dátum, és másnap mindenki azt kérdezgette: na, vége? A védőnő. A nagyszülő. A másik nagyszülő. A dédszülő. A nagybácsik. A család tagjai közösen és külön-külön. A barátok. A szomszéd. A sétálós ismerős... Soroljam még? Legalább olyan idegesítő, mikor hatodjára kérdezi meg valaki, mint amikor az iránt érdeklődtek a kilencedik hónap vége felé közeledve, hogy meszültél-e már. MAJD SZÓLOK, HA IGEN! És most is szólok, ha túl vagyunk a hasfájós korszakon.
A babánk későn érő típus, ez van. A köldökcsonk is a negyedik hét végén esett le, nem pár nap, nem hét nap, és nem tíz nap múlva. 21 napot csücsült a picur kis köldökében, pedig mi aztán alkoholoztuk, sebhintőporoztuk rendesen. Valószínűleg ez is tovább fog tartani. Hogy mennyivel? Azt csak az ég tudja.
